Akaraterő.
Ez kell, hogy felkeljek reggel, hogy fölöltözzek, hogy kimenjek a buszhoz. Kell hogy beszéljek az emberekkel, hogy ne hagyjak ott csapot-papot, ha kiakadok. Hogy ne kezdjek hangos káromkodásba az emberek között. Hogy változzam, hogy változni akarjak. Akaraterő kell az akaráshoz, komikus nem? Kell az élethez, minden lépéshez. De az ember nem akar, nem akar változni, nem akarja jobbá tenni a világot. Elég neki ha túlél, ha jól is érzi magát közben az már tökéletes. Nem törekszik jobbra, mert nem keresi. Meg sem fordul a fejében, ha mégis, rögtön elhessegeti a képet, azzal hogy úgysem lehet.
Pedig nincs lehetetlen, csak tehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése