...a mosolygás soha-félbe-nem-hagyott kezdőpillanatánál

Próbáltam írni, nem sokszor, de próbáltam. Több mint egy év, furcsa kis mese. Történtek dolgok meg nem is, kicsit túlkaptunk mindent. Volt egy majdnem valamim, összebújásokkal meg ilyesmikkel. Elmúlt, ahogy lassan minden. Megmaradtam közhelyesnek végig. Váltunk néha pár szót azért, illemből vagy nem is tudom, hiány és dac nevetséges keveréke, de ő már nincs egyedül, én meg túl sokszor gondolok vissza. Aztán vannak akkikel mindenféle szóváltás megszünt, széppen lassan továbbléptünk. Szeptembertől meglátjuk mit hoz a közelség. Merthogy közben egy évet kényszerpihentem, fél év depresszió, fél év várakozás, de ezt is túléltem, már csak fel kell mondani, aztán beiratkozni meg nem csúszni. Egyszerű, ugye? Lassan tudatosuló félelem. 

Már nem vagyok vörös, septumot csináltattam, meg fejlődtem talán, szeretném azt hinni, ahogy annyi mindent szerettem volna és szeretnék még. 

Voltam Volton, egy hét a valóságon kívül, egyedül a koncerteken és mégis társaságban mindig, túl gyorsan telt, túl szép volt. Egyre nehezebbek a másnapok, mégis hajszolom az estéket. Még vannak tervek: fezen, egy nap sziget meg ősszel utazni. Meglátjuk, majd lesz. Egyelőre ennyi jött ki.

on the edge of breaking down

Kisebb összeomlás, egzisztenciális krízis, nem komoly. Nem tudom, hogy a hidegtől, a koffeintől vagy az előbbitől remegtem-e fél órán át. Jó lesz, megoldjuk, mintha lenne alternatíva.

when I'm fucked up, that's the real me

A vér íze és a soha ki nem törő pánikrohamok. Fénycseppek kicsordulása nélkül múló hónapok, makacs hallgatásba burkolózó szívsérvek, mint útszéli tócsákba fúlt csikkek. Megszokássá válik ez is, már nincs kedvem hozzá. Könnyed szeszély, mégis fent tart éjszaka. Megint oda a napsugár, az utolsó korty kávé után maradt űr, meg az illuminált késztetés.

'cause stories aren't told about the ones unseen

and we have been too down

Kezdem összekeverni az álmaim és a valóságot, vagyis, túlságosan életszerű félálmok inkább ezek. Nem tudom kinek mit mondok, csak azt, hogy illumináltan mindig ugyanoda lyukadok. Az olcsó bortól, olyan érzelgős leszek, tudod.

csak szerettem volna, ha velem is van ilyen

Ma idén először szagoltam ibolyát, megindult a virágzás, és a foszló napsugarak is felderítenek. Nem emlékszem, hogy ez eddig is ekkora hatással volt-e rám.

I won't fall in love with falling

Túl érzelmes zenéket hallgattam mostanában, úgyhogy ideje visszatérni az széttépősökhöz, amikbe nem tudok belefájdulni. Marad a füst. Nemsoká jön a szikrázás, csak várjuk ki. Kár.

all the pretty things that we could be

since I was sixteen

Konkrétabbnak kéne lennem, de ha egyszer félek kimondani magamat. Hát így vagyunk. Túlságosan telik az idő, megint nosztalgia kavarog, de most odaképzelek bele egy csipetnyi jövőt. Úgysem, de azért megmosolyogtat. Kivárok.

I spend too much time explainin' myself

Múltkor egész úton az end of me-t hallgattam, és elfelejtettem a villogó lámpákat nézni, pedig azért ültem az első ülésre. Minden gondolatom, felesleg. Tarkókerülő, csiklandós elgondolás. Megint túl elvont, próbálom annyira nem mondani, amennyire csak tőlem telik. Így szebb, ön-átcsapás.