when I'm fucked up, that's the real me

A vér íze és a soha ki nem törő pánikrohamok. Fénycseppek kicsordulása nélkül múló hónapok, makacs hallgatásba burkolózó szívsérvek, mint útszéli tócsákba fúlt csikkek. Megszokássá válik ez is, már nincs kedvem hozzá. Könnyed szeszély, mégis fent tart éjszaka. Megint oda a napsugár, az utolsó korty kávé után maradt űr, meg az illuminált késztetés.