Vannak alkalmak, mikor csak úgy ránk tör a felismerés, és homlokon csapjuk magunkat. Ezek a megérzések, még ha nem is tűnik fel, életünk fontos mozgatórugói.
Mindenkiben egyaránt meg van a megérzés képessége, csupán hallgatnunk kéne rájuk. Ha figyelünk a belső hangra, az segíthet hogy megtaláljuk utunkat. Mert kell lennie egy útnak. Kell hogy legyen értelme ennek az egésznek. Muszáj. Mert nem lehet annyi hogy -születünk-élünk-halunk, nem állhat abból az egész hogy fölnősz, dolgozol, gyereket nevelsz.
Ki kell törnünk, mielőtt teljesen késő lesz. Fejlesztenünk kell a "lényünket". Mert nem csak egy testből állunk. Ez csak egy elenyésző hüvely, melyben átmenetileg lakik a lélek. Talán a föld is egy ilyen átmeneti lakhely, és, ki tudja, talán legközelebb egy másik síkban születünk ujjá. Test nélkül, olyan helyen, ahol szükségünk sincs testre, elég a lélek, az igazi meztelen valónk. Mert a lélek önmagában hatalmas, erős, bármire képes, csupán le kell dobnunk láncainkat, és hagyni hogy felszabaduljon.
Mert akármire képesek vagyunk, ha hiszünk benne.
*Ez a bejegyzés, bővebb formában megtalálható egy régebbi blogomon, szóval ha esetleg úgy érzed, ezt már olvastad valahol, előfordulhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése