A torkomban gombóc, a gyomrom egyre csak zsugorodik, szúr a szemem. Nagy levegőt veszek. Nem bőghetsz! Haza akarok menni, bebújni a sarokba, s némán zokogni. De nem lehet, végig kell hallgatnod, és lassacskán rádöbbenni, hogy minden szó igaz. Hogy milyen mocskos ez a világ, és benne te. Minden szót jól meg kell rágnod, miközben szép lassan szétesik a világod. A valaha volt álmok, mint megannyi apró szilánk, hevernek a padlón. S te csak ülsz és hallgatod. Nincs menekvés, minden ajtót befalaztak. Ha egyedül maradsz, a vádak maximum hangerőn tovább zúgnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése