Van valami varázslatos abban, ahogy a lemenő nap narancsos fénye csipkébe öltözteti a falakat.
Ahogy az elfogyasztott kakaókban, az elkapott félmondatokban, a ferde esték zavaros képeiben, a betegség első köhintéseiben, az eltaposott levelekben, a kiradírozott vonalakban, az elhaló nevetésekben, a rosszalló nézésekben, a elrontott dolgozatokban, a kitépett fűszálakban, a hunyorgó szemekben. Valami életszagú káprázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése