Túléltem a háromnapos osztálykirándulást. Isteni szenvedés. Kenutúra, jéghideg víz, no problem. De azért voltak jó pillanatok (na meg elegendő hiszti is). A tűzbe bámulás, miközben olyan számokat éneklünk, melyeknek jó esetben is csak a refrénjét tudom. Bámulni a holdat és nevetni a semmin. Vigasztalni és vigasztalódni. Halkan beszélgetni, valakinek az agyára menni. Csoportosan vécére menni. Szúnyogokra vadászni. Végre aludni, becsukott szemmel ringatózni. Mályvacukrot sütni és mások arcába feledkezni. Kicsit félrevonulni.
Most pedig haldoklom tovább a hőségtől, s várom a holnapot, meg a holnaputánt és az azutánt is, na meg a jövőhetet. Rég volt előttem ennyi program egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése