Utálom magam, amiért folyton felidézem a botlásaimat, és még közel egy év távlatából is képes vagyok rágódni a kínos pillanatokon. Vajon tényleg olyan gáz volt, ahogy én gondolom? Valószínűleg nem, de akkor is. Utálom amikor félreértenek, amikor nem érzik az iróniát, és nem látják a gúnyt az arckifejezésemben. És amikor teljesen antiszociálisnak néznek (mert az is vagyok) amikor megfelelő ital mennyiség elfogyasztása nélkül nem tudok hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem. És amikor azért vagy bunkó mert arra a kérdésre, hogy mizujs, egyből semmivel felelek. De könyörgöm, én nem tudok a semmiről cseverészni. Mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése