back to school

Na szóval, ezennel a 2012/2013-as tanévet megnyitom, tapsvihar. Örömhír, hogy egy nappal rövidebb lesz, sokat számít, tényleg. A kitűző feltűzés közben remegett a kezem, a csaj meg csak nézett rám, ijesztő volt. Utána meg átvágtam a színpad előtt, holott a szélén kellett volna lejönni, grat. Mindegy.

Olyan nagyon furcsa érzésem van. Van bennem valami idegen eredetű határozottság, keveredve egy csöppnyi izgalommal. Újra láttam az egész osztályt, vagyis inkább a nagy részét, furcsa volt. A lányokkal sikítva nevettünk, és néha valaki kibökte, hogy 10.-esek vagyunk. Ott voltunk az osztályban, ahol át lettek rendezve a padok (megjegyezném, hogy nagyon rossz lesz annak, aki az első sorban ül). Láttam ismerős idegeneket, sokat, meg ismerős ismerősöket is, van akit csak távolról, van akivel köszöntünk. Olyan jó érzés volt újra ott mászkálni, bár kicsit feszélyezett a matrózblúz. Holnap reggel pedig, ki fogok pattanni az ágyból, mint rég, kávézni fogok, kutyát sétáltatok, átmegyek a boltba, és nyugisan fogok kisétálni a buszhoz, időben, fel fogom mutatni a bérletem, és elfoglalok egy magányos ülést, felhangosítom a zenét, és bámulok ki az ablakon, néha meg az utasokat fogom fürkészni, felsétálok majd a dombon, és az elsők közt fogok beérni.

Igen, így lesz!