Fogalmam sincs mit szeretnék csinálni. Az osztály háromnegyedének már van elképzelése, hogy mi akar lenni, hol fog továbbtanulni, mit választ fakultációnak. Én pedig csak nézem őket. Nem értem, miért akarnak orvosok vagy épp mérnökök lenni? Valószínűleg ők sem, csak érzik. Érzik, hogy ez az, ezt kell csinálnom, ez tetszik, akarom. Ha nem is valljuk be, de így működünk, beleszeretünk valamibe, és többé nem akarjuk abbahagyni, míg el nem érjük, a miénk nem lesz. Utána pedig jöhet az újabb cél, nincs megállás. De a rajttól a célig hosszú az út, és kacskaringós, nincsenek benne biztos pontok, képlékeny, és ha elesel talán elúszott minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése