Ismét pozitív korszakomat élem, szóval igen, jól vagyok, jól vagyok. Kicsattanok, felfordulok, kipukkadok. Egy hatalmas lila léggömb vagyok, amit kifújt a szél egy kisgyerek kezéből. Rángat a szél, közben egyre magasabbra szállok, míg végül végem lesz... De az még messze van. Annyi mindenhez van kedvem, bezzeg a fizika tanuláshoz nem. Mindegy, majd meglátjuk mi lesz, mert mindig lesz valami. Ó igen ez az életfilozófiám. Hagyom, hogy történjenek a dolgok, néha kicsit megigazgatom, de alapjáraton nem piszkálom őket, lesz ami lesz. S lám, mindig lesz valami. Most pedig, megyek és álomba sodródom, hogy holnap ismét bakancsostul, fizikástul, mindenestül fölkecmeregjek a buszra és gyönyörködjem a szennyes utcákban.
(És beszereztem egy lila háromszög alakú fültágítót, végre, végre.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése