51 nap és KACSANYITÓ!
El sem hiszem, valami távoli ismerős érzés költözött belém, mint tavaly, ahogy számoltam vissza a perceket informatika órán és el-el kalandoztam egy koszos kis szabadtéri kocsmába, a nap akkor már lomhán sütött be a függöny résein, a kezemen pedig napról-napra csökkentek a számok. Igen, azt hiszem pont ilyen.Itt van hát az idő, hogy 51 napig tinta áztassa a bőrömet, hogy mikor reményvesztetten a kézfejemre nézzek, felcsillanjon a szemem. Már valamivel megfoghatóbb, már kevésbé álomszerű, behatárolható, meghatározott időpont, szilárd kapaszkodó. A 3. nyaram ott, lassan felnövünk majd, de a hely varázsa sosem fog elmúlni. Újra összefutunk ott, a zabolázatlan ifjúság, a titkos cinkosok, akikkel együtt emeljük a poharat, majd ugrálunk a színpad előtt, egybeolvadunk, színes tömeg leszünk, s másnap majd felismerjük egymáson a karszalagot vagy a pecsétet, mikor mi. Végtelen éjszakák, fullasztó meleg, és parázsló cigarettavégek.
Da da da da da da. Da da da da da da. Da da da da da da. Let's go!
hmm
VálaszTörlés