2013. október 20., vasárnap

a fojtott melléölelések


Egy árnyékolt személyiség darabjai bújócskáznak az elsuttogott pillantásokban. Üres cigisdobozok a fiókban, kávéfoltok a szívemen. A meztelen falon tükröződő törékenység. Csúnyán tépett papír, megnyugtató zűrzavar. A tudom, hogy nem kéne, de megteszem dolgok.

let’s play the “how much time can i waste before i start crying about how stressed i am because im procrastinating my life away” game

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése