Egy árnyékolt személyiség darabjai bújócskáznak az elsuttogott pillantásokban. Üres cigisdobozok a fiókban, kávéfoltok a szívemen. A meztelen falon tükröződő törékenység. Csúnyán tépett papír, megnyugtató zűrzavar. A tudom, hogy nem kéne, de megteszem dolgok.
let’s play the “how much time can i waste before i start crying about how stressed i am because im procrastinating my life away” game
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése