Úgy látszik az összeszedettség nálam lila selyemködön át megcsillanó, illékony állapot.
Erezetes szemembe temetve sejtetem lelkemben elrejtett, enyvvel felkent nevedet. Ennyit rólam, köszönöm, tapsfüggönyrózsaszirom. Jut eszembe, jó lenne komolyabban venni ezt az élet dolgot, talán, de nem biztos, sőt nem, nem, nem. Visszamennék most, a jeges tengerbe, elmerülni a sós csodában, kicsit, nagyon, mélyre, egész a fenekére, és talán ott is maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése