akkor az a kevés kis öröm. is kihányva fekszik a kövön.

A hétvégi rutin töretlen, nem tudom sírjak vagy nevessek. Mint mindenki, én is szeretném azt hinni, hogy jó vagyok, okos. "Mindenki szeretné azt hinni magáról, hogy intellektuel." - jelentettem ki nyáron, s azóta egyre keserűbb a reggeli kávé. A kételyek bimbózással szaporodnak.
El akarom mondani, mit olvasok, s tudok meg, hogy az empátia nem ugyanaz mint az együttérzés. Ki akarom fejteni, elismételni. Kijavítani magam, visszatérni az alapokra, átértékelni. Le akarom írni a kósza gondolatokat, a vágyott párbeszédeket. Kijelenteni, hogy Chuck Palahniuk fantasztikus és a Láthatatlan szörnyek elképesztő könyv. Néha kihangsúlyozni, hogy én megmondtam, máskor meg elsuttogni, hogy tévedtem.. Végül sosem, marad az egyszerre mindent tudó és értetlen csend.