Módszeres leépülés, és nem tudom miért beszélek, és mit, és megint csak össze-vissza, és nem kéne. Csúnya fintor, azt se kéne, de már mindegy, nem tudom számított-e. Nem szabadna ilyen kérdéseket feltenni soha de soha. Képzelődöm aztán jegelem magam. Hisz csak véletlenek és semmiségek, mert ilyenek velem úgysem történnek, nem vagyok az a típus tudod. Bár eddig ilyen se voltam, aki beszél. Csöndesebbnek kéne lennem megint. És nem majdnem kimondani, hogy vonzanak káros dolgok. Meg az egyebeimet, csak megmaradni a háttérben füstölgőnek.
Hát ez van. Csak azt nem tudni, hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni, ha alszol szinte egész végig, csak akkor kelsz mikor a pultból kérik. És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
szeretném azt hinni, hogy nem voltak véletlenek, és számított valamit a fintor, álmodik a nyomor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése