Ha már itt tartunk semmit sem tudok rendesen csinálni. Viaszba mártom ujjaim hegyét, s hagyom, hogy rám száradjon a pillanatnyi fájdalom. Nem bírom ki, hogy ne firkáljam össze magam, eltérítek minden szépnek indulót. Majd a romok közt bandukolva csak pislogok. Tudod, nekem sosem lenne szívem lepkéket leszúrni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése