damn, it's such a shame that we play strangers

Furán érzem magam, tegnap még majdnem meghaltam, de úgy tűnik betegen képes vagyok hibátlan faktos dogát írni, szóval nem olyan rossz ez. Fulladozom az ablakra csapódó párában, egyre ritkább és melegebb a leheletszagú levegő. Összecsapott fogalmazások erdejében tévelygek, de nem is akarok kijutni, most pont megvan a szószám, hiába gyatra. Aj, megint a nagy büdös nem tudom állapot áll fenn, szép is az élet. Talán majd a tavasz, farmerkabáttal és (talán) élénkebb hajjal és (talán) újabb meggondolatlanul elcserélt őszinteségekkel.