Mintha nem is lennék, csak átsuhanó, röpke árnyék. Élesen kattogó, nyikorgó óramutató. Homályos napok, egymásba folyt összenézések hevernek a kukában. Összegyűrt papírtöredékek, átázott csikkek ölelkeznek. Sosem fogunk már úgy ott ülni, egymást túllicitálva dideregni. Tudod milyen ez, szembefolyó pillafesték okozta hunyorgással elfordulni. Álló buszon kapaszkodni, összehúzott szemmel élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése