Szükségem lenne olyan emberekre, akiknek van hite valamiben, mindegy miben. Nem csöpögő, erőltetett optimizmusra, hanem a naiv világhitre. Mint amilyet 2 hónapja láttam utoljára, amitől kicsit jobb akartam lenni s ami iszonyatosan megijesztett. Marad az önterápia, sok könyvvel és virágragasztással.
Eközben pedig akár a csöpögő, gyengülő és törni készülő vízcső, az egész házban lassan repedeztek a szívek, és senki nem szólt semmit.
A külteleki Buddha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése