2014. április 2., szerda

hogy örülj ha hozzáméred majd a tiédet

Csempetöredék a füstös hajban, s véreres körmök vájnak a forró viaszba. Majd kilyukadunk a semmi közepén, élettelen szalmaszálakkal babrálva, naplementébe fájdulva. Sminkelt halottaink fekszenek szemünk szélén, nem is értem mire ez a nagy félsz. Nagy széthullások két korty között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése