Görnyedt vágyak alatt pislákoló égbolt. Vászonra sóhajtott felhőkből szőtt képek. Alacsony képzelet, üvegszilánkokon taposó révület. Halmozott cifraság. Sajnálom, illetve nem, nem tudom. Régóta nem volt ilyen nyomasztó, fojtogató, majd' minden nap feltör. Nagyon kezdeni kéne már valamit, sokmindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése