Utolsó korty az őszből, fogrém és füst. Olcsó parfümként burkol be a kétségbeesés lusta álcája. A majdoknak sosincs vége. Lesz valahogy. Most nyugodtan lélelgzem, aludni kéne, reggel meg felkelni, sose megy. Mintha tudnék újat mondani, legalább tegyünk úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése