Elhavazva. Legalábbis ez jellemezne, ha csinálnék dolgokat. Másfél hét nyelvvizsga, szalagavató kétésfél. Mindjárt vége az évnek, aztán az iskolainak is. Még mindig nem akarom. Közben egyre jobban kibontakozó dráma a háttérben. Meg a szokásos, reggeli könnyfacsarás, lonely nights meg napok is talán. Néha naplót írok, nagyrészt olvasok. Nem tanulok eleget, tudom, hogy nem érdemelném meg sem azt hogy átmenjek, később meg a felvételt. Félek, eddig mindig átcsúsztam de ennek egyszer vége lesz. Pánik, ismétlem magam, verdeső gondolatok csapódnak a falnak, ideges pillantások, sietős léptek hazafelé. Meztelen természet, dermesztő. Folyton fázik az orrom és talán kezdek sötétedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése