2015. január 6., kedd

Szép embertelenség

Rügyező fák hirtelen halála, kialvatlanság íze a számban. Kiszáradt kezeim szüntelen keresik a nemlétezőt, túl költői, túl cinikus. Végül mindig vissza a mókuskerékbe.  Ezeket úgy kéne olvasni, hogy nincs mögöttük semmi rossz érzés. Tudom nehéz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése