Voltam Esti Kornél+Elefánton, mámor, forgó világ, tánc. A magába zuhanó csillag ellentettje. Mondanám, hogy nincs életem, de valami pislákol, mégsem, mi az élet? Csak kicsit.. A billentyűk fölé görnyedő alteregóm hangulata valahogy mindig elvész a kopogásban, önsajnálat az eldugult lefolyóban. Hisztérikus nevetés közben harsogott "hát persze". Csak még egy kortynyi boldogság, egy narancshéjnak álcázott mosoly, majd reggel túlgondolom. Maholnap vége, s lásd nem vagyunk az elején sem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése