2015. május 3., vasárnap

sokszor hal meg az ember, mire valahogy mégis felnő

Voltunk a tetőn meg az alagsorban, ültettünk fát az iskola udvarán, kaptunk kicsit személyes idézeteket a magyartanártól, energiaátadást és megható szavakat a matektanártól, jókívánságok, történet arról, hogy túl lehet élni.
Utolsó csengő. Idő előtt elengedett lufik, ideges poénok. Nem akarom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése