2015. június 14., vasárnap

pánikrohamokkal tűzdelt unalom

Beszélhetnénk arról, hogy miért kell nekem minden hétvégén leinni magam, vagy hogy miért jön el mindig az a pillanat amikor mindenkitől elszeparálva érzem maga, és egyedül állok a többiek mellett. Még a felét sem tudod, persze. Csupán visszatérő szívsérvek. Pedig nem mennek rosszul a dolgok, legalábbis nem rosszabbul mint eddig bármikor. Teljesítek meg ilyenek. Majd lesz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése