Durva, hogy ennyire nem vagyok képes írni, mármint tudom jó ideje, meg már ez is csak a kis dráma, eloszlik a köd lassan. Épp Dobogókőn vagyok és itt tényleg lehet egyszerűen lenni, kint üldögélni a teraszon, körülötted meg az erdő.
-
Megyek haza és nincs fülesem, apró boldogtalanság.
-
-
Megyek haza és nincs fülesem, apró boldogtalanság.
-
Mindig visszaesünk a semmibe.
-
Megint. Nem szabadna szokássá válni, elhibázott karakterek mellé ülni. Más, semmitmondó kézfogás, nem jegyzett nevek szemébe pillantani. A mocskos billentyűzeten pihentetett ujjperceim, sok a mellébeszélés. Csak nem érzem, hogy illek, oda, akárhova. S ha már nem elég a majd meg az idő. (did I fucked up?). Hólyagosodó égési sérülések, kis mellényúlások. Törés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése