Lehet mélyebbre esni a földnél

Az egyetlen pozitívum abban, hogy nem vettek fel koliba, az, hogy most boldog kutyás reggeleim vannak. Közben pedig vasárnap óta meg vagyok fázva, akkor azt akartam írni, hogy se cigim, se neo citranom, cigim azóta lett (miért is venném meg a gyógyszert, áh).
Megvolt az első áltkém gyakom, fogok még szenvedni rendesen. Legalább ma már fűtenek a vonaton. Az eszményi metaforák teljesen odavesztek, martalékai lettek életem bipoláris lángjának. Önkioltó véletlenek.
Amúgy van egy nagyon aranyos szaktársam, vele beszélek a legtöbbet, meg vannak többi párszavasok, nem tudom mi lesz.
Nem értem, hogy lehet ennyirre kettősen érzékelni a világot, ahogy azt sem értettem soha, hogyan lehet egy mély depressziós számot színpadon ugrálva előadni. Összességében próbálkozom. Hova tűnt az az éltető atomtobbanás?