El akarok menni mindenhová, szétszakadni. És mióta olvastam a verset csak az jár a fejemben, hogy kiteleltünk. Tényleg, komolyan, nem is tudom miért örülök ennyire, persze sejtem. Most majd jön a kis nosztalgikus tavaszolás, farmerkabát, miegyéb, mint mindig. Jó lesz, jól leszek én is. Most is jó, lassan csak kezdek valamit, már jó ideje nincsenek olyan gondolataim sem, aranyosság. Persze a szomorú zenék kellenek, mindig kelleni fognak, de a belefájdulás is egy apró boldogságmorzsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése