A szombat nem okozott csalódást, imádtam, imádtam, imádtam. Ugráltam és énekeltem, és, és, és, na, isteni volt. Aláírást is szereztünk Csongitól, álom a köbön. Kár hogy csak egy röpke óráig tartott. Sok, sok ilyen lesz még remélem. De azért utána sem állt le az élet, leöntöttek kacsafröccsel (jólesett, tényleg). Többet senkitől nem kérem, hogy hozza oda nekem a Palát az sicher. Az utána következő eseménysorozat számomra nem volt olyan izgalmas. Nem is maradt meg sok minden belőle. De valami ilyesmi elhangzott:
- Figyelj, és te mit szeretnél csinálni?
- Ööö... mármint?
-Hát figyelj, mit szeretnél csinálni most?
- Ö...
Határozottan nem voltam felkészülve az ilyesfajta kérdésekre, de sebaj.
És végre itthon van Renée♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése