Hétvégét, most! Akkor legalább nem leszek itthon, nem érzem azt, hogy teljesen haszontalan vagyok, hogy megint hagytam elveszni a nyaramat, hogy túl sokat ültem itthon, túl sokszor keltem délben. Az igazság, hogy menekültem, megszabadultam a nyomástól, de sosem voltam igazán alatta, csak szerettem volna azt hinni, hogy igen, hogy igenis megérdemlem a pihenést. Megint sutba vágtam a terveimet, mert ez volt az ára, hogy ne kelljen gondolkodnom, hogy ne kelljen megoldást keresnem a problémáimra. Talán én magam vagyok a probléma. Pontosan olyan, mint a matek házijaim, tudtam, hogy van, de úgy voltam, hogy úgysem menne, tehát nem csináltam meg, meg sem próbáltam. A rövidebb utat választottam, és ezzel a hozzáállással soha nem fogok menni semmire, itt nem arról van szó, hogy mások elvárásainak nem felelek meg, az csak egy elenyésző dolog, de még a sajátjaimnak sem! És mit érek, ha még magamnak sem tudok megfelelni? Azt hiszem túl kéne lépnem magamon, és rinyálás helyett esetleg tenni valamit. (Akkor miért nem teszem????)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése