ömlesztettsajt

08. 19.
Ismét internet nélkül maradtam egy hétig. És mivel nagyon unatkozom napközben, gondoltam bepötyögöm szépen wordbe a felbukkanó szavakat. Az előző két nap émelygő szellemeivel barátkozom, és ismét csak annyi tudok mondani: huh. Nem gondoltam volna, hogy 4 órakor a város másik feléről, egy szintén Dobós lakásáról sétálunk haza, ahol már csak fáradt nevetés és alacsonyan szálló poénok tartanak ébren. Kellemes volt. Mellesleg lehet, nevet kéne változtatnom, mert túlságosan megjegyezték, és én nem szeretem, ha ennyiszer elhangzik, hogy: na Kriszti, hogy vagy Kriszti, szia Kriszti, gyere ide Kriszti, ugye Kriszti. Idegesítő. Na meg azt mondták, ellenszenves vagyok. Hát… Úgy látszott mégsem annyira. Elvoltunk azért. És pénteken is jó volt, ami nagyon meglepett. És még itt a mai nap is. Remélem, nem csalódom benne. Furcsa ez a dolog, hogy velem ilyenek történnek, nem rossz, csak számomra felfoghatatlan, de jó ez így, jobb, ha nem agyalok. Csak suhanjanak el a hétvégék a fáradt poénokkal és a homályos képekkel. A vodkanaracsokkal, a boroskólákkal, a rövidekkel, meg a többivel együtt, csak ködösítsenek, hogy másnap egymás emlékeiből összerakhassuk a tegnapot.

08. 22.
Hát igen, az utolsó nap törvényszerűen nem volt olyan jó. Ez már csak így szokott lenni. De azért nem volt eseménytelen, volt pegazus égetés, és egy állatkertes térképünk is, meg más is, csak az nem igazán publikus. El lehet könyvelni, hogy a Szükségállapot volt a legjobb, tehát szombat. De azért mindhárom után eléggé másnap volt. Hétfőn, szintén másnapon, Reni hazament, de előtte volt itt a hajnali órákban, aztán én nála a délután folyamán, nálam maradt a fülhallgatója, szegénykém nem tudom, mit csinálhatott a repülőúton, de legalább eggyel több ok a mihamarabbi hazatérésre. Ugyanis ő Hollandiában lakik, és csak ritkán látni errefelé. Tegnap pedig Dobogókőn voltam Nórinál. Bár az út elég problémásan telt, ugyanis nem volt sok kedvem olyan korán kimenni. Na meg azon aggódtam, hogy mi lesz, ha elfelejti, hogy megyek, és nem jön ki elém, mert a kártyámon nincs pénz és fogalmam nincs merre kell menni. Aztán leszálltam és sehol senki. Nagyon megijedtem, főleg amikor rájöttem, hogy csak délben ment volna vissza buszom. De szerencsére 10 perc után felbukkantak. Huh. Fantasztikus házuk van, az erdő közepén, nagyon hangulatos, de azért én félnék ott lakni. Társasoztunk, meg voltunk az erdőben, sziklát is másztam a papírtalpú cipőmben, szép volt. Minden fa tele volt vésésekkel, szerelmek, barátok és évszámok, a legrégebbi, amit ki tudtam venni 1970 volt. Egyszóval megvolt a varázsa, legközelebb én is vések oda valamit, hátha 30 év múlva valaki elolvassa. Ha jól számolom már csak 11 nap a nyárból, pontosabban csak 10 és fél, mivel nekünk vasárnap délután lesz az évnyitó. Már szinte látom, ahogy matrózblúzban toporgok az aulában, és izgulni fogok, hogy kinek tűzzem fel a kitűzőt, és tudom, hogy bénázni fogok vele, de reményeim szerint ők jobban fognak izgulni mint én. Legalább már nem egy szecska leszek, és nem kell majd égő arccal néznem végig mindenkin a színpadról. Ellenben tanulnom kéne, már az első órákon, hisz már nem lesz bemutatkozósdi meg jópofizás. Fogalmam sincs, hogyan fogok ennyi év semmittevése után nekilátni a tanulásnak, de muszáj lesz.

08. 24.
Ha minden igaz, holnap már lesz internetem. Elképesztő, hogy ilyen hatással van rám, ha pár napig nem netezhetek. Mondjuk leginkább csak az zavar, hogy így kevesebb emberrel tudom tartani a kapcsolatot, meg nem tudok blogolni és másokat olvasni. Tegnap voltam könyvtárban és kivettem Sarah Dessen: Figyelj rám! című könyvét, meg még valamit Barbinak, kiváncsi vagyok az milyen lehet, ha időben végez vele talán én is elolvasom. Mostanában viszonylag sokat tévézek. Főként a Discovery Science megy, meg hébe-hóba más is. Emellett rákaptam a Simpsons családra és az Amerikai faterre. Nem tudom, mondtam-e már hogy lövettem még egy lyukat a fülembe, a tágító fölé. Szóval már csak a tragus kéne, és megvan a 8 lyuk. És akkor még legyek 4,6-os vagy kitűnő… Mostanában olyan furán érzem magam, rossz a közérzetem vagy mifene. Amúgy a könyvben nagyon jó kis idézetek vannak, majd ha ráveszem magam kiírom őket a másik blogra. Remélem holnap már tényleg posztolhatom ezt.