Nem tudom mi történik. Hiába szeretnék lassítani, az idő nem hajlandó átengedni a gyeplőt. Szóval csak vagyok, sodródom, hánykódóm, úszom az árral, ilyesmi... Barnább lettem, barna barnább, gesztenye a tisztes neve, nagyon sötét és nagyon barna, pici vöröses fénnyel, Rebeka szavaival élve:"nagyon vad". Lassan eltelik az első iskola hónap. Szép-szép, de iszonyat fárasztó, és mennyi, de mennyi van még hátra, te jó ég. A hétvégék éltetnek, néha még azok sem. Lassan kúszik fölfelé valami szörnyen hideg dolog az ereimben, de én ellenállok. Legalábbis igyekszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése