Szálltunk, alacsony röptű madarak voltunk, de szálltunk!
Futkostunk, bolyongtunk, tévedtünk, kanyarogtunk, megszeppentünk, nevettünk, kiabáltunk.
Kutatók éjszakájára mentünk, a tervezett 5 programból csupán 2-re mentünk be. Egész végig a térképet bújtuk és hosszú csöndes utcákon haladtunk.Megvolt a maga hangulata, lehetett volna jobb, de így sikerült, közben itt Kacsazáró volt, és nem voltam ott, kicsit bánom, de mégsem annyira. Elfogadtam, majd legközelebb. Nóri nálam aludt, kettőt is, gyorsan ment az idő. Ma pedig én alszom Rebekánál. Tegnap még hídfutáson is voltam, bár a futásnak csak idézőjelesnek kéne lennie. Érdekes minden, nem tudok mit kezdeni a világgal, magammal.
Vajon tudatában vagyunk, hogy mások is gondolhatnak/mondhatnak olyanokat rólunk, mint mi róluk? És ez jogos... Illetve nem egészen, mert senkinek sem lenne joga bármit is feltételezni rólunk. Vagy ilyesmi, nem tudom, néha megijeszt a tudat, hogy mit gondolhatnak mások, mert én hajlamos vagyok rosszat gondolni. Néha lelkiismeret furdalásom van tőle. Vajon másoknak is? És ne, ne jöjjön senki azzal, hogy nem érdekli mások véleménye, mert az hazudik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése