kilátástalan

Fáradt vagyok, és félek, félek, hogy nem fogom bírni, hogy mégsem vagyok olyan, mint amilyennek képzeltem. Zsibbadok, nem érzem a kakaó ízét. Annyi mindent szeretnék, de képtelen vagyok előrelépni, valami mindig hiányzik. Elképzelni sem tudom milyen lehet, a pillanat, az az egyetlen pillanat, amikor úgy érzem minden rendben van. Talán sosem lesz ilyen, az én történetemből kifelejtették. Egyszerűen lemaradt, senki sem teszi fel az i-re a pontot, csupán egy magányos vonal marad.