Elaludtam, és 4 órakor már nem volt hely a boncoláson a Kutatót Éjszakáján. Sejtenem kellett volna, hogy valami ilyesmi fog történni. Rossz volt a tegnap, pedig általában nem ítélem el a hétfőket, ma sem lesz jobb. Ahogy felhozzák a péntek (rém)képeit egyre inkább csökken az önbecsülésem. És nem tehetek semmit. Az élet nem áll meg, megy tovább, semmi sem változik. Hát persze miért is kedvezne egyszer nekem a sors?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése