Szóval eltelt az első hét, a lábam még nem gyógyult meg, és minden, a matematika jó jegyhez fűződő reményem elszállt. Már rég akartam bejegyzést írni, csak nem jött össze. Iszonyú kegyetlenség, hogy semmi átmenet nincs nyár és iskola között, rögtön belecsapunk a lecsóba. De hát én választottam ezt. És azt is, hogy jövőhéten akármi történjen a későbbi busszal megyek. Most tényleg.
Múlthét szombat: aranyos kis este volt. Megint volt sok Krisztizés, sok szeretlek, sok röhögés, sok séta, és egy kevés értelmes gondolat. Na meg az is vicces volt, hogy kisétáltunk Esztergomból, követett egy fehér kutya, aztán megállt melletünk egy nő, hogy segíthetek lányok? Rebeka pedig megkérdezte, hogy: "de ugye nem vagy szatír?":DDDD De nem volt az, és haza hozott, ezer köszönet érte. Aztán most pénteken, pezsgőztünk, és Csocsika is ivott, nagyon tetszett. Tegnap meg Kacsában voltunk. Jó volt, nem történt semmi különös, de jó volt. Csak sajnos a koncert vége előtt el kellett mennünk, mert Rebiéknek ment a buszuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése