2012. november 13., kedd

az világ


Kavargó, széteső, érző, csöndben figyelő. 

A boldogság könnyen elpárolog.

 Mesélni szeretnék, olvasni, írni, rajzolni, de mégsem megy.

 Szeretnék beszélni, aztán visszaszívni mindent. 

Csupán széteső foszlányok.


Áradozhatnék, jó volt énekelni, ugrálni, lenni. Rájöttem, hogy megszerettem a whiskeykólát. Még mindig utálok agyalni, még mindig céltalan vagyok, még mindig pazarlom véges pillanataim. Igyekszem, tényleg igyekszem, tényleg, tényleg. Még én sem hiszem el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése