Belém ivódnak a szavak, mint a bőrömbe a filc. Immár a saját mosolyom sarkába bújva. Újdonság, de valahol mégis ismerős. Sosincs vége, illetve minden vég egy új kezdet, tudod. Szóval újrakezdem. Tapogatózva lépek, ízlelem a levegőt, belélegzem minden színt. Papírrepülőt rajzolok, olyan egyszerű, és mégis érzed, hogy több, mint egy gyűrött papírlap. Szeretnék visszakapni valamit a régi énemből. Apró darabkákat. Elveszett apróságok, melyekből újra építhetném magam. Lehetnék talán főnix, esetleg egy bonyolult kirakós, ami csak 8 éves kortól ajánlott. Lehetnék, annyi, de annyi minden lehetnék még. Csak még le kell bontani az utolsó falakat, amik eddig megvédtek a nyilak záporától. Fehér zászlót lobogtatva kilépni a várból, és megkérni az ellenséget, hogy segítsen ledönteni a védelmed, próba szerencse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése