Ennyi felelősség még sosem hárult rám, illetve én vállaltam aztán már nem volt kiút. De megcsináltam, megcsináltuk, minden tőlünk telhetőt, vagyis több is telt volna, de hát ez van. Katyvasz. Teljesen lefáradtam, kiszívtak belőlem minden csepp energiát és értelmet. Megkönnyebbülés. Most viszont rohannom kell keresni valami újat, valamit ami kicsit a földhöz ragaszt. Figyelemelterelőt. Érzések furcsa egyvelege kavarog. Újra és újra fölmerülő kérdések kerítenek hatalmukba. Nem értek semmit vagy csak szeretném nem tenni. Elfordítom a fejem, félrenézek, elbújok, így könnyebb. Kár hogy nem mehet így örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése