saját lelkednek erdejében

Húzod, téped és nyúzod magadról a bőrt. Mit sem ér. Papírrepülőket rajzolsz, idézgetsz és közhelyeket hangoztatsz. Kapargatod a mocskot a lelkedből, és itt ülsz hajnali 5-kor, semmitmondó bejegyzést írva.
- Csináld csak - hagyta rá, s egy gúnyos mosolykával a szája szegletében tovább állt. Visszahúzódott a sötétbe, onnan figyelte a gyermek tipródását, ki épp csak ráébredt milyen gonosz is valójában a világ, de nem igazán fogta még fel. Nem akarta elhinni, hisz ő megesküdött, sosem lesz olyan mint a felnőttek, de mélyen már érezte, kezdte érteni a sok fancsali képet. Dacosan tartotta magát, a kétségek viszont már beleivódtak a lelkébe. Egy pillanatra érezte az őt fürkésző sors nehéz tekintetét, mely most is ott leselkedik rá valahol.