it was a sick perverted world, a sadistic candyland in the sky
Asking Alexandiát és Beatlest hallgatok felváltva, és kezdek beletörődni, hogy nem fogom megváltani magam a közeljövőben (a távoliban sem valószínű). Lassan nem marad senki, akivel kiélhetném a szarságaimat, mostanában mindenkit elkapott az a magasztos. Én meg tocsogok magamnak a naplómban, heartelem és rebloggolom a melankóliát, közben szeretném azt hinni, ez így megfelel. (Valószínűleg mindenkinek.) És tolulnak fel a kimondatlan szavak, a keserű mosolyok, és a várakozással-teli pillantások. Semmi ok panaszra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése