Visszaolvasott naplóbejegyzések, kiszóródott dohány, lehúzott felesek, végigüvöltött koncertek és vissza nem térő alkalmak. Lekésett buszok, elaludt hajak, sietve megivott kávék, elfelejtett dolgozatok, félrekapott pillantások. Minden más lesz, mégis ugyanolyan. A hangos csevej majd elmormogott szavakká szelídül, az élménybeszámolók pedig unalmassá válnak. A zsebkendők elfogynak, a napsugarak elgyengülnek, az arcok elcsüggednek, az utasok cserélődnek. És akármi jöjjön, úgyis túléljük. Most pedig kifüstölöm magamból a nyarat és elhitetem magammal, hogy semmi sincs veszve, hogy sosem késő, és az élet szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése