csillag és szemét

Eltűnt a naplóm, a szobámból. Elhagytam a naplóm a saját szobámban. Létezik ilyen egyáltalán?! Mert én nem szeretném elhinni. És közben a mai nap. Túl sok az újdonság és túl sok az ismerős. Mindenből sok, mindenből elég, már most, mi lesz később? S közben még a régi szívfacsaró szag is megcsapja az orrom, minden sarkon ott les, elsuhan mellettem én meg igyekszem nem beszippantani. Tele van a telefonom folyton csak átugrott számokkal, képtelen vagyok törölni őket. Úgy vagyok velük mint az elcseszett pillanataimmal. Már mélyen belém ágyazódtak, és félek kicserélni őket, mert változtatni mindig kockázatos. Halogató típus vagyok. Szarul hangzik, az is.