Mindenben jeleket látok, acetonnal átitatott képek. Megfogott a jó, bár lehet inkább az, hogy ilyet én sosem érdemelnék ki. Legnagyobb félelmem jelen pillanatban: egyszer el fognak fogyni az eldadogott mentségeim. Olcsó véletlenek keringenek a véremben, összeaszott ujjakkal csípem össze a bőrt, de nem fáj úgy, ahogy kéne. Tompa pillarezgés szakítja meg időnként a szabálytalan játszmákat. Sosem gondolnád mennyit ér egy oda nem nézés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése