Folyton vedlünk, de fel sem fogjuk az elhagyott bőrdarabok hiányát. Örök észrevétlen, hangtalan alak, egyedül a páros sorban. Rég kifogyott tollakkal vésünk az ártatlan papírra érzéketlen szavakat. Sorsdöntő kérdésekkel tollasozunk, egyre szakadtabb a labda, végül nem marad más választásunk, egyre közelebb állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése