Megálltam a füstöt, csak a ködösítőt nem, de arra nem is fogadtam. Csak épp semmi értelme, ez a legrosszabb, semmi, semmi, de semmi. És észre sem veszik, mondjuk jobb így, megszokás, vörös szemekkel sétálni észrevétlen, bágyadt mosollyal, szótlanul. Néha azt hiszem, szükség van rám, legalább másnak támasz, ha magamat nem tudom megtartani, végül nem kell, valahogy sose. Nem számít, csak néha előadjuk a kis tragédiánkat, ezzel igyekszünk magunkban megerősíteni, hogy mindig valamilyen külső tényező tett keresztbe.
idill: Kaptam egy matt fekete öngyújtót, s szeretnék méltó lenni hozzá, szeretnék elegáns lenni mint a matt fekete. És a váratlan beállítás is jó, kedvelem az ilyesmit, és az émelyítő parázslást. Karinthyt olvasok. Ennyi elég, jobb mint az elégedetlenkedés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése