Alulöltözött vágyak a nyolcadikon

Harmadnapja nem eszek, se sokat, se keveset. Najó, egy mandarint egy fél barackot, 6 kocka étcsokit és fél tányér tejbe áztatott kekszet. Kevésnek tűnhet, de más megközelítésből sok. Előfőzött, vákuum-csomagolt élet, kompenzálhatatlan. Meszes ajkak körül feszülő bőr, mint szakadni vágyó gyümölcshéj. Tudom, hogy nem normális. 

Közben Annus életéből eltűnt az öröm és eltűnt a fájdalom. Tizenhét éves ember hiába vallana meg ilyesmit, nevetnének rajta.

Valamiknek hitt összefutások, félregondolások. And everything inside is dead. Szétidézett életlapok. Bár lennének elképzeléseim, nem csak ilyen csöndes bólogatások meg szégyenlős félrebeszélések. Üres arcpír.